Ismét egy gyönyörű nap virradt fel… Szombat van, nem kelek korán, most az egyszer ÉN leszek az, akit fel kell kelteni, és MIATTAM fogunk késni a reggeliről! Nem, ez nem jó… Ha késni fogunk a reggeliről, akkor ismét összefutunk Potterékkel, és ha ez történik, akkor Potter el fog hívni egy randira. És nekem igent kell majd mondanom neki, és el kell mennem a randira, és össze is kell jönnöm vele! Nyugi, csak 10 nap az egész, annyi idő alatt simán elérem, hogy szakítson velem! Mi lenne, ha én dobnám? Nem, az nem jó, mert akkor ugyanúgy szaladna utánam… De hát, én nem lehetek ilyen gonosz, összetörném a lelkét, ha csak úgy gonoszkodnék vele!... Lily Evans! Potterről van szó, az idegesítő, beképzelt, arrogáns James Potterről! Őt nem sajnálhatom! Megkeseríti az életem, tennem kell valamit!
Á, Emma már ébredezik, szóval nekem ideje lesz alvást színlelnem…

- Lily, kelj már fel! Mindenki reggelizett már, és én is éhen halok! – könyörgött legjobb barátnőm fél tíz fele. Tíz… Ennyi időm lesz arra, hogy kikészítsem Pottert! Nem is biztos, hogy elhív randizni, lehet, hogy nem kell összejönnöm vele! Lehet, hogy letett rólam, végül is tegnap kis híján harminc kosarat adtam neki! – LILY EVANS! KELJ FEL, DE MÉG MA! MÁR ELMÚLT FÉL TÍZ, ÉS TE MÉG MINDIG ALSZOL!
- Jól van, na, kelek már, kelek! – Ezért fogok egyszer halláskárosodást szenvedni, az biztos!
Várj csak, Emma Black, majd amikor te nem akarsz felébredni! Hoppá, nincs egy normális ruhám se, minden mosásban van… 

Ez van, mindenki összesúg a hátam mögött, mondván, hogy Ez a Lily Evans nem tud öltözködni! Pedig igenis tudok, csak hát… Jó, ez a piros csíkos rövidgatya, és a rózsaszín, pöttyös pánt nélküli felső nem a legjobb választás, de nem volt más! Hé, az a gyerek ott, rajtam nevet? Mindjárt olyan büntetőmunkára küldöm, hogy még Frics is megirigyelheti a kegyetlenségemet!
- Lily! Hisz csak egy elsős! – csodálkozott el Emma. Hogy a macska vigye el, már megint hangosan gondolkodtam! Mondjuk ez még mindig jobb, mint az ami most következik…

Úgy bizony, egyenesen a Tekergők mellé ültünk le, mint mindig, amikor késünk… Na ne, most ráadásul nem is kótyagosak! Csak semmi pánik, természetesen kell viselkednem! Leülök szépen, és… 
- Áááá! – becsúsztam az asztal alá, ennél rosszabb már nem is jöhet! Elszóltam magam…
- Jól vagy Lily? – Ez Potter volt! Lilynek hívott! A kezét nyújtja felém, azt hiszi, elfogadom a segítségét! Na, abból nem eszik! 
- Köszönöm, Fafej, de egyedül is fel tudok állni!
- Nincs mit! Meghálálhatod egy randival! – Ajjaj, itt az idő! Igent kell mondanom, igent kell mondanom, különben Black mellett végzem…

- Oké. – Most miért néz rám mindenki úgy, mintha megzakkantam volna? Még Potter is csak bámul… Szegény, nem tudja elhinni, amit hall. Lehet, hogy már nem is akar tőlem semmit, csak megszokásból hívott el randira folyton? 
- Oké… - kezdte. Nem is olyan ronda, így meglepetten. – Akkor, ma este?
- Felőlem! – vontam meg a vállam.
- Jó, akkor… Ötkor a klubhelységben, az megfelel?
- Igen.

***

Megjöttek a ruháim a mosásból, végre. Mit vegyek fel a randira? Most még jól kell kinéznem, és rendesen kell viselkednem, mert ha nem ezt teszem, akkor nem tudom majd elég hatásosan összetörni a pasi szívét…
- Lily! – pattant fel Emma. Tudom, hogy nem szép tőlem, hogy ilyeneket kívánok, de ez az igazság: össze kell törnöm Potter szívét… És ebben a ruhában fogom megtenni!
- Ez gyönyörű! James el fog ájulni tőled!
- Ajánlom is neki! – mondtam. Tényleg nagyon szép ez a szoknya, és a pólóm se semmi! 

Már csak a hajammal kell valamit kezdenem… Vagy inkább mégse, elvégre nem bálba megyek, csak egy randevúra… Csak egy fésűt kell találnom, és kész is leszek, így ni!
- Emma, szerinted vigyek magammal valamit? 
- Igen, ezt a retikült! És pakolj bele egy csomag zsepit…
- Zsepi! - beledobtam a táskába az említett tárgyat.
- … egy rúzst…
- Rúzs!
- … egy csomag kekszet…
- Keksz!
- … két tollat…
- Toll!
- … egy füzetet…
- Füzet!
- … és egy fényképet rólam!
- Egy fénykép rólad! Hé! Álljon meg a mentet! A fénykép minek?

- Poénból! Meg mellesleg, ha nem sikerül a randi, beajánlhatsz nála!
- Szóval erre megy ki a játék! – Ez Emma Black, mindenben megtalálja azt a pontot, ahol esetleg ő is nyerhet valamit. Nem baj, legalább élelmes, és nem fog elbukni, legalábbis valószínűleg… Jaj, már öt óra van, mennem kell! Köszönés nélkül kirohantam a szobából, de tudtam, hogy barátnőm nem csinál nagy ügyet az ilyenek miatt. És az is megeshet, hogy megint kimondtam a gondolataimat, mint újabban annyiszor…

- Á, Lily! Szia! – köszönt Potter. Hm, egész jól néz ki, de az önelégült mosolya még mindig nem tűnt el. Viszont a barátai igen, nem tudom eldönteni, hogy ezt most sajnáljam-e, vagy ne.
- Szia! Mehetünk, vagy Buksit, Patkánylábat, és Csillagvirágot is hozni akarod?
- Mehetünk! Sirius és a többiek nem jönnek, elvégre ez a mi kettőnk estéje…

Egész úton nem szólt hozzám, és én se őhozzá. Ez így a helyes, kár, hogy nincs kilátás arra, hogy az egész randit így töltsük el…
Hol vagyunk most? Ezen a helyen még nem is jártam, pedig prefektus vagyok!
- Ez itt egy titkos hely! – Na, ezek szerint ismét eljárt a szám!
- Pontosan hol vagyunk? – kérdeztem.
- A második emeleten, ez a tanterem régen nincs már használatban…
- Miért? – Ez a dolog egy cseppet gyanús nekem, nem is tudom miért… Talán mert James Potterrel randevúzok!
- Azért, mert a szomszéd helyiség egy lányvécé, ahol egy diák szelleme kísért…
- Myrtle! Az ő vécéje van a szomszédban! Át fog jönni, és meg fogja keseríteni az esténket!

- Nyugodj meg, nem fog. Jó barátom, és megkértem, hogy ma este csendesen viselkedjen, mert ez fontos nekem. Azt mondta rendben. – mesélte mosolyogva.
- Nahát! Soha nem hittem volna, hogy pont te kedveled őt!
- Nagyon kedves, csak meg kell találni vele a közös hangnemet…

***

A randi egész kellemesen telt. Egy házimanó hozott nekünk vacsorát, és egy piros-fehér kockás pokrócon ülve „piknikeztünk”. Potter igazán elbűvölően viselkedett, bár kétlem, hogy ez volna az igazi énje…
Már tíz óra fele járt az idő mikor szedelőzködni kezdtünk. Megint a 10! Na, nem baj, majd megszokom valamikor! Elindultunk a klubhelységbe, és közben egész jól elcseverésztünk.
Nőcsábász! Ezzel a viselkedéssel nem csodálom, hogy mindenkit levesz a lábáról! Pontosan azért, mert minden naiv leányzó azt hiszi, hogy csak vele ilyen, és, hogy ez az igazi énje…

Nemsokára megérkezünk a Griffendél-toronyba. Potter azonban megáll. Én is megállok, hiszen elvileg együtt jöttünk, nem hagyhatom el! 
- Köszönöm a ma estét! – mosolygott rám, és közelebb lépett hozzám. Ajaj, tudom mi jön! Meg fog csókolni! Nem kell pánikolni! Nem lesz semmi baj! 
- Nincs mit, én is élveztem! – Ezt meg ki mondta? Én? Nem is figyeltem rá, hogy mit mondok… Igaz, hogy tényleg jól éreztem magam, de… Meg fog csókolni! Nem kell pánikolni, nem lesz semmi baj! De engem még senki nem csókolt meg! Jaj, remélem, legalább most magamban tudom tartani a gondolataimat! Meg fog csókolni! Egyre közelebb jön hozzám, én pedig a falnak dőlök. Nem szabad ellenkeznem, akkor nem nyerhetem meg a fogadást! Már csak egy fejnyi távolság van köztünk, mi lesz ebből? Félek, nem tudok csókolózni! Fél fej… Ó, Édes Istenem! Már érzem a leheletét, mentolos… Meg fog csókolni!
Már az orrunk is összeér, és… Megcsókolt! Azaz még mindig csókol! Lily, csukd már be a szemed, nyitott szemmel nem lehet csókolózni! Átkarolta a derekamat, és pedig a nyakát…

Percek telhettek el így, aztán elengedett. Pihegtünk mind a ketten, és én paprika vörös lehettem…
- Lily, én… Szeretlek. Hajlandó lennél… járni velem? – Igent kell mondanom, különben veszteni fogok! Itt az alkalom, ilyen többé nem lesz! És innen csak 10 nap…
- Igen. – El se hiszem! Kimondtam, járok James Potterrel! Már csal 10 nap…

***

Mikor beléptem a szobánkba, már mindenki aludt, kivéve Emmát, aki rögtön hozzám rohant, és egyszerre kb. tíz kérdést tett fel! Megint a 10!
- Megcsókolt. Járunk. Holnaptól számolva 10 nap, és megnyerem a fogadást!
Megnyerni a fogadást, ez a lényeg, más nem számít!