Reggel fél hét van, ismét csak én ébredtem ilyen korán, de nem zavar. Az a feladatom, hogy felkeltsem a többieket, mindig ezt csinálom, elsős korunktól fogva… Gyorsan fel is öltöztem, és azt hiszem, jobb lesz, ha Emmát is kiverem az ágyból, ugyanis időközben rajta kívül mindenki elkezdett már ébredezni… Csak szép nyugodtan, és kedvesen…
- EMMA BLACK! AZONNAL KI AZ ÁGYBÓL! GYERÜNK! – Ennyit a kedvességről. Nem tehetek róla, de szemétkednem kell, mert a végén még kijövök a gyakorlatból, és akkor még Potterrel is jóban leszek… Na azt már nem! Inkább Emma igya meg a levét, úgyis csak tíz napról van szó, azaz már inkább kilenc! Kilenc nap, és örökre elvesztem a hódolómat! 
- Lily, ne ordíts, kérlek, adj tíz percet! – könyörgött, és fejére húzta párnáját. Tíz perc… Ez nem lehet, már megint a tíz! Ez jelent valamit, biztos vagyok benne… Miért mindig a tíz, amikor már csak kilenc nap van hátra? Ma nem a kilencesek jönnének?

***

Ahogy sejtettem: ismételten késve értünk a reggelihez. Nem baj, így legalább folytathatom ott ahol elkezdtem: Potter kikészítés alapfokon! Szóval, tegnap voltak a becenevek, amiket ma is használok majd, de nem olyan sokszor, és mi is jön be újnak? Ja igen, tudom már! Ma egész nap a nyakán lógok majd, azt olvastam, hogy azt a pasik utálják… Igaz, hogy ez egy mugli magazinban volt, amit a húgomtól kértem kölcsön, mert nem volt olvasnivalóm. Nem tudom, vajon a varázsló srácoknál is ez a helyzet? Nagyon remélem, hogy igen, mert ha nem, akkor egy értékes napot el fogok pazarolni ezzel…

Itt is van Pöttikém, Buksi drága, Lábszag, és Csillagvirág! Hogy néznek már ki? Olyanok, mint akinek nincsen otthona, hogy lehet valaki ilyen kócos? 
- Úgy, hogy felborzolják a hajukat, te buta! – kuncogott Emma. Na jó! Most határoztam el, hogy erről a hangos beszédről leszokom! Ez úgyis csak néhány napos szokás, többet nem csinálom! Csak erős akarat kell, és leszokhatok róla, mint ahogyan sok más dolgot is abba tudtam hagyni. Nehéz volt leszokni a naplóírásról, de azok után, hogy már háromszor is ellopták, nem írhattam le a titkaimat! Ez is olyan mint a napló, a gondolataimról van szó… Nehéz lesz, de bizonyára sikerülni fog, főleg, hogy ha nem hagyom ezt abba, akkor még a végén elárulok valamit Potternek…

- Jó reggelt! Hogy aludt az én Hercegnőm? - Már ő is becézget?! Nem baj, élvezze ki, hogy az övé vagyok, amíg teheti!
- Jó reggelt! Jól aludtam, köszi. És te?
- Én is. Milyen órád lesz most? – kérdezi.
- Sötét Varázslatok Kivédése, és neked is az lesz, tudom.
- Igen, jól tudod.

***

Reggeli után együtt indultunk órára. Én végig Fafej kezét fogtam, és amikor tehettem, át is karoltam, ami egy kicsit zavarba hozhatta. Mindenki előtt ölelgettem Pottert, jó ég, hová süllyedtem?! Neki sem tetszett, azt láttam… Egy cseppet is elvörösödött, de csak mutatóba, hogy ő olyat is tud produkálni. Nem ezt akarta? Engem megkapni, ez volt minden vágya, nem értem, hogy mi baja van már megint… Viszont ez így csak nekem jó, mert az is lehet, hogy már ma el tudom érni, hogy szakítson velem! 

Á, megérkeztünk a terem elé, a tanár be is enged minket. Pöttikém éppen a helyére igyekszik, Black mellé, ám én megragadom a karját, és így szólok hozzá, hangosan, mindenki számára jól érthetően:
- Na de, Pöttikém! Nem akarsz inkább ide ülni, mellém? Emma szívesen hátraül Buksika mellé! Igaz?
- Persze, már megyek is! – hangzott a válasz, és legjobb barátnőm már el is szaladt az utolsó padhoz, ahol rendszerint (hét éve mindig) Kutyuli és Ági-mági ül. Potter meg mosolyt erőltet az arcára, és leül mellém, a legelső padba. 

Sikerült megszégyenítenem már most! Hiszen a tanár előtt becézgettem, és elismertem, hogy a pasim. Ez még mindig nem elég! Ma gyakorlati órát tartunk, és egy mumust kell kikészítenünk. Nem nagy dolog, de épp elég lesz, hogy ismét nyúzzam egy kicsit Pottert.
Négyes csoportokat kell alkotnunk, mint mindig, és akár a barátom már a másik három fiúval beszélgetett, mikor jöttem én:
- James, nem akarsz velem dolgozni? – kérdeztem, és bevetettem a csalódott szemeimet. Hatásos akció volt, mert rögtön megbeszélte a többiekkel, hogy valamelyikük dolgozzon Mattel. Peter lett a szerencsétlen kiközösített. Jobban örültem volna, ha Black lett volna az, mert ő jobban rá tudná beszélni Pottert, hogy szakítson velem…

A végén úgy alakult, hogy Emma és Peter Mattel dolgoztak (barátnőm nagy örömére), én pedig ugyebár a megbeszélt trióval. Remus furán nézett rám, nem értem, hogy miért, Black pedig fintorgott, de James Potter… Ő elmélyülten mosolygott, és boldognak látszott.
Megkaptuk a ládát, ami a szörnyet tartalmazza. Vajon ki volt az első, aki szembenézett vele?
Naná, hogy Ő! Figyelem az eseményeket, amik érdekesek voltak…
Erre nem számítottam, a mumus, amint meglátta Pottert, átváltozott, de mivé, azaz kivé? 

Immár két Lily Evans állt a teremben, ami mindenki figyelmét felkeltette. Igen, akármilyen érdekes, de Potter tőlem fél a legjobban! Aszta, ez már valami! Vagy még nincs is vége? Nem, még nincs, ugyanis a hasonmásom odaállt Potter elé, és kiabálni kezdett vele…
- … ÉS EGY FATUSKÓ VAGY! TUDD MEG, HOGY CSAK AZÉRT JÁRTAM VELED, MERT MEGUNTAM A SOK KÖNYÖRGÉSEDET! SZÁNALMAS VAGY, ÉS NEM SZERETLEK! SOHA NEM IS FOGLAK! ÉS…
Te jó ég! Ezt nem hagyhatom, még a végén rájön, hogy tényleg így van! Odaálltam elé, és a mumus megváltozott. Egy nagy könyv lett belőle, egy napló. Nem láttam, mi van beleírva, de tudtam, hogy ez az ÉN naplóm. Mégsem féltem, hiszen tudtam, mit fogok csinálni!

- Commiculus!
A napló lapjai elkezdtek potyogni, és szanaszét értek földet a teremben. Nem is állt többé össze a mumus, kikészült szegény, biztosan nem mi gyakoroltunk rajta elsőnek…
Potter hálásan, és zavartan nézett rám, a többiek meg minket néztek döbbenten. Most már hivatalosan is köztudott, hogy járunk. Olyan kínos ez az egész… 
- Jaj, már ennyi az idő? Gyerekek, mára vége az órának, holnapra nézzétek át a patrónus idézési anyagrészt, holnap szükségetek lesz rá! – kacsintott a fiatal tanár, Mr. Anton Poll.

Mikor kiértünk a teremből Emmához verődtem, és vele kezdtem beszélgetni. Hamar rájöttem azonban, hogy nekem James Pottert kell boldogítanom, így búcsút vettem barátnőmtől, és elindultam a Tekergők után. Mikor észrevett, Black összesúgott Remusszal, aki komoly pillantást váltott Peterrel, és mind a hárman Potterre néztek, akinek nem láttam az arcát. 
- Sziasztok! – köszöntem, és oda is szaladtam hozzájuk, és megfogtam a barátom kezét.
- Szia Lily! Öhm, sajnálom a mumusos jelenetet, eszembe se jutott, hogy esetleg ez történik majd… Ne haragudj! – nézett rám aranyosan. 
- Semmi baj! Felejtsd el ezt a butaságot, nem kell miattam aggódnod! 
- Jó, megnyugodtam… - mosolygott rám. – Egyébként szerintem Poll az eddigi legjobb tanárunk, ti mit gondoltok?
- Legalább nála sok a gyakorlati óra. – mondtam bölcsen.
- Szerintem csak azért kedves, mert a fia rászólt a nyáron, hogy ügyeljen ránk. – csóválta a fejét Remus. – Matt legjobb barátja volt, csak ugye már végzett a sulival…

***

Egész nap a nyakukon lógtam, és már teljesen kikészítettem a fiúkat, James volt az egyetlen kivétel… Pont őt akartam elijeszteni magamtól, és erre ő az, aki kiáll mellettem.
Mindegy, most nem ez a lényeg. Hét óra körül a fiúk elsántikáltak valahová, és most követem őket. Már sötét van, feljöhetne már a hold, így nem könnyű követnem őket.
Vajon hová készülnek? A Fúriafűz felé igyekeznek, csak nem a fát akarják kivágni?
Azt hiszem, ideje lesz meglepnem a fiúkat…
- Hé! Várjatok már meg! – kiáltottam utánuk, mire összerezzentek. 
- Lily, menj be! – szólt rám James.
- Nem megyek be, veletek akarok menni! 
- Veszélyes idekint! – Közelebb lépett hozzám, és ijedtnek tűnt. Remek, ha így haladok, akkor hamar ki fog dobni! Három szóval: nem megyek be!
- Ugyan, nincs itt semmi veszély, különben is, melletted nem kell félnem semmitől!
- Kérlek, menj be!
- James, van egy kis… EGY NAGY PROBLÉMÁNK! – kiabált Sirius. Nem értem mi lehet olyan nagy baj… 
- Jó ég! Lily, most azonnal menj be! – szólt rám Potter.

- Nem megyek be! – makacskodtam. 
- Kérlek! – nézett rám Remus is. Nem értem, mi baja van? Úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban egy vadállat támadásától tart… 
- Miért kellene bemennem? – Hm, végre egy kis fény… Milyen szép, és romantikus ez a telihold! De mi a… Jó ég! Mi folyik itt? Egek… Menten elájulok! Remusszal történt valami, ránézett a holdra, és olyan, mint aki nincs magánál… Csak nem? Ó-ó, de igen… Ez nagyon nem lesz így jó! 
- Ezért kellett volna bemenned… - húzta el a száját Black.
- Apám! – mondtam, és ezután elsötétült a világ…