Mi ez a zaj? Valami mozgolódást hallok, de nem tudom, honnan jön… Vajon hány óra lehet? Hajnali négy… Jó ég, ki az, az őrült, aki ilyen korán már ébren van?! Legjobb lesz, ha megnézem, és prefektus lévén, büntetőmunkára küldöm…
Ó, ez már a negyedik nap! Mit fogok csinálni én ezzel a Potterrel? Már így is rengeteg ötletet elvetettem, mi lesz még ezután? Nem, ezzel most nem kell foglalkoznom, inkább lemegyek a klubhelységbe, és körbenézek…

Lám csak, ki(ke)t látnak szemeim! Az én kedves Emma barátnőm éppen pasizik, azaz inkább csak beszélget valakivel. De ki is az illető? Nem más, mint Matt Lightning, ki más lenne?
Nem mehetek oda, és szakíthatom félbe őket, az nem lenne helyén való… Szóval inkább hallgatózom, arról nem fognak értesülni!
- …és James nem is sejt semmit?
- Nem, semmit!
- Miért nem mondod el Siriusnak, ha ennyire zavar?
- Nem, azt nem lehet! Ő elmondaná Jamesnek, és akkor Lily lenyakazna!

Szóval ezek engem beszélnek ki, ahelyett, hogy összejönnének végre? Ennyire nem lehetek jó téma, könyörgöm! Milyen titkomat fecseghette ki ez a szerelmetes leányzó? Nem tudom, de inkább figyelem még az eseményeket, hátha történik még valami! 
Talán még a végén szerelmet vallanak egymásnak, két pletyka közt…
- Emma, nem kellene már aludnod egy kicsit?
- Nem vagyok álmos, de te felmehetsz, miattam nem kell itt maradnod! – Micsoda béna szöveg! Már miért ne kellene itt maradnia? Ha fel merészel menni a hálójába, úgy visszapofozom a kanapéba, hogy onnan vagy tíz napig nem is kel majd fel! Aszta, Lily, te kezdesz egyre harciasabb lenni, ez nem lesz így jó! Mi lenne, ha összeverekednék Potterrel? Akkor talán szakítana velem… Akkor legyen ez a mai nap témája? A negyedik nap, avagy üssük-vágjuk Pottert? Nem, ez nem lesz jó, ezen nem hiszem, hogy annyira megsértődne… Kell egy füzet, amibe jegyzetelhetek, tervezgethetek, szóval egy notesz…

- Nem, Emma, én inkább itt maradok veled!
- Jó, rendben… - Barátnőm rendesen belepirult a helyzetbe, de nem baj, azt is kell néha.
- Na, mesélj valamit! – kérdezte Matt, és kényelmesen hátradőlt a kanapén.
- Nem tudom, mi lenne az, ami érdekelne, kellene valami téma…
- Mondd csak, van barátod?
- Nem, most per pillanat nincs. – felelt Emma zavartan. Ebből még a végén esküvő lesz! Nos, Matt te sem aprózod el! Úha, itt készül valami… Matt lassan odahajol Emmához, és egy szép, gyengét csókot ad neki. Összejönnek! Juppi!

- Matt, én…
- Szeretlek, Emma!
- Én is szeretlek! – monda barátnőm, és a helyes válaszért a fiú egy újabb szerelmes csókkal jutalmazta… Jó ég, és mindezt hajnalok hajnalán! Azt hiszem, jobb ha én felmegyek, itt már nem tudok meg semmit, ami engem is érint.
Igazán nem értem, miért nem kapok én is egy ilyen pasit? Aki szeret, és romantikus… Nem azért, mert Emma nem érdemli meg, hogy ilyet kapjon… Igazán örülök, hogy boldog, és remélem, hogy az is marad, de én miért nem lehetek az?!

***

Na, most már tényleg reggel van, és az éjjel eldöntöttem, mivel őrlöm fel Potter idegeit a mai napon! És ehhez szükségem lesz Pitonra, szóval ki kell békülnöm vele, ó, csak ne volna olyan nehéz megbocsátani neki! Mi van, ha Perselus megint lesárvérűz? Akkor Potter megment, de az nem segít rajtam. Tehát, szükségem lesz más pasira is…
Emma még mindig alszik, nem is keltem fel, neki ma nincs első órája, nem jár Legendás Lények Gondozására, viszont én, és Fafejkémék igen…
A reggelit ezek szerint, megint velük kell elköltenem majd, de újabb lehetőség, hogy felbosszantsam kissé Pottert.

Na igen, eltaláltam… Megint itt ülnek, és nekem is foglalt helyem van, James már messziről integet, hogy mellé kell telepednem. Hm, jól néz ki, azt hiszem, kigyógyult a tegnapi hányingerből… Üdvözlőcsók, és kezdődhet is a reggeli! 
- Hogy aludtál, édesem? – kérdezte tőlem.
- Jól, és te?
- Ágas még éjjel is hányt, háromszor… - jelentette be Buksi baba. Jaj, szegény, szóval nem is Emmáék csaptak akkora zajt! 
- Szegénykém! – mondtam, és szájon csókoltam. Jó ég, ez tényleg én voltam? Én, önszántamból! Na jó, ebből még nem lesz baj, csak aztán nehogy beleszeressek, mert elvesztem a fogadást!

***

Az órák unalmasan teltek, becenevekkel bosszantottam a Tekergőket, nyíltan vállaltam, hogy járok Potterrel, és csipkedtem őt. Igaz, mindez csak kis mértékben történt, szóval nem volt olyan zavaró, de azért mégse voltam egy angyalka… Ebédnél pedig szimplán azzal töltöttem az időt, hogy Jamesnek meséltem el, hogy minden arra járó fiú miért helyes. Nem volt túl boldog, hiszen őt egy szóval se dicsértem meg, pedig tényleg jól nézett ki…
Miután a délutáni órákat is lezavartuk, kimentünk a parkba, ahol hűvösebb volt ugyan, mint eddig, mégis kellemes szellő fújdogált. 

Meg kellene keresnem a megfelelő bosszantási módot, azaz, szükségem van egy-két pasira, akiknek a segítségével kikészíthetem Pottert… Az első Perselus Piton lesz, abban biztos vagyok, hogy James nem lesz elragadtatva attól, ha vele akárcsak barátkozni merészelek is.

Íme, itt is van Piton, beszélnem kell vele, ha azt akarom, hogy segítsen nekem...
Szerencse, hogy Potterék nem figyelnek rám, így gond nélkül odalopózhatok mellé. Mikor észrevesz, rögtön felém fordul, és megszólít.
- Lily, kérlek, ne csináld már ezt az ovis megsértődöm dolgot!
- Rendben, egyébként is békülni jöttem! - Ez bejött, hiszen azonnal mosolyogni kezdett.
- Köszönöm! Olyan jól esik, hogy nem haragszol! Tudod, soha nem akartalak ÚGY hívni, véletlen volt az egész!
- Rendben, nincs semmi baj! Felejtsük el a múltat, és menjünk el sétálni! Sok mindent kell mesélnem neked.
Majdnem kart--karba öltve kezdtünk sétálgatni, és eközben elmeséltem neki, hogy mi minden történt velem ötödik óta, mióta nem beszéltünk. Igazán hiányzott már a társasága, mert ő egy megértő, kedves barát, mindig is az volt. Emma persze mindig is a legjobb barátnőm volt, de Perselus régen ott állt a második helyen, egészen addig, amíg sárvérűnek nem nevezett...

- Szóval, te most Potterrel jársz? Tényleg?
- Igen, de nem vagyok elájulva az ötlettől...
- Akkor miért teszed ezt? - kérdezte meglepetten.
- Azt sajnos nem mondhatom el... Viszont inkább örüljünk annak, hogy ismét barátok vagyunk!
- Jól van, igazad van! 
- Mi lenne, ha kilépnél abból a halálfaló csapatból? Nem tudnád megtenni?
- Lily, sajnálom, de ezt nem tehetem, egyedül ők fogadnak el engem, más nem. Potterrel pedig, ha akarnék se barátkozhatnék, hiszen gyűlöl engem.
- Azt nem kértem, hogy barátkozz vele! - mondtam neki. Sokáig beszélgettünk még, és elégedetten nyugtáztam, hogy James időközben észrevette kettősünket. Szomorú, csalódott arcot vágott, de inkább nem jött ide, látszik, hogy tiszteletben tartja a magánéletemet... Most azonban megunhatta a várakozást, és elindult felém. Piton szája megrándult, de nem szólt semmit.

- Lily! Kérlek, gyere be! Úgy volt, hogy együtt tanulunk...
- Rendben, megyek. - De csak azért, hogy mégse féltékeny legyen, hanem csak érezze magát kutyául... - Szia, Perselus! Majd holnap találkozunk! 
- Szia! - köszönt ő is. James azonban, nem igazán akart hódolni eme illedelmes szokásnak, de amikor kérdőn néztem rá, mégis megerőltette magát.
- Hello, Piton...

Mikor felértünk a klubhelységbe Potter azonnal kérdőre vont.
- Lily, miért barátkozol ezzel a denevérrel?
- Nem denevér, és már azelőtt jóban voltunk, mielőtt te megjelentél volna!
- De, de… Ő azt mondta rád! AZT!
- Igen, de megbánta! Potter, ne avatkozz bele, hogy kivel barátkozom, és kivel nem! Attól még, hogy a pasim vagy, nincs semmi közöd a magánéletemhez, értetted?!
Szomorúnak, és dühösnek látszott egyszerre, de csak egy pillanatig, azután mosolyogni kezdett, nem is értem, mi okból… Talán arra gondol, hogy ha már megszerzett engem, akkor nem idegeli magát ilyenekkel. 

Lám csak, Emma és Matt egymás mellett ücsörögnek az egyik kanapén, és nagyon jól elbeszélgetnek… Csak ismételni tudom magam, miszerint jó lenne, ha végre én is egy jó pasit kapnék! Ehelyett nekem itt van Potter, akit most még jobban fel kellene húznom. De mivel?
Á, már meg is van! Az ott Indy? Ő bizony! Azt hiszem, remek terv lenne, ha kicsit flörtölgetnék vele, ő úgysem kapcsolna, James annál inkább…
- Szia, Indy! Hogy megy a kard kutatása?
- Szia! Már majdnem megszereztem, amikor leestem a fáról…
- Ó, szegénykém! Nagyon fájt?
- Nem, egyáltalán nem, csak nem tudtam visszamászni, mert McGalagony elrángatott a gyengélkedőre… 
- Értem. Egyébként mi újság? – Nagyokat pislogtam, hogy aranyos legyek, James máris felfigyelt a flörtömre…

- A bátyámnak ma reggel született meg a harmadik fia!
- Tényleg? Megint te leszel a keresztapa?
- Úgy néz ki, hiszen nincs több lehetőség, Molly egyke…
- És mi a kicsi neve?
- Pervelarcy, vagy nem is… Alaperancy… Mindegy, valami Percy szerű…
Jót nevettem rajta, mire Potter nem bírta tovább, és utánam jött. Nem igazán látszott rajta, hogy valami nincs rendjén, én azonban észrevettem. Boldog voltam, mert talán sikerült teremtenem egy szakító okot. 
- Szia Harry, Lily velem jönnél egy kicsit?
- Igen, az én Jamie-bébinek Pöttikémnek bármikor! Viszlát Indy!
Elindultunk egy folyosón, és egy üres tanterembe vettük be magunkat. Mikor megbizonyosodtunk róla, hogy senki nem lát, és hall minket, szólásra nyitotta a száját.
- Lily, miért csinálod ezt?
- Mit, életem?
- Egész nap más fiúkat bámulsz, Pipogyusszal cimborálsz, és még ezzel a Harry Weasleyvel is flörtölgetsz!
- Ő nem Harry, hanem Indiana, te is tudod! – mondtam én.
- Az nem lényeg, de mi a bajod velem?!

- Semmi, az ég világon semmi!
- Nem, ez nem igaz, tudom én, mit akarsz! És majd én megoldom a helyzetet! – mondta ingerülten, és újból körülnézett. Szakítani akar velem! Szuper! De azért nem vághatok ilyen boldog arcot, még végén gyanút fog! Ez rekord, már a negyedik napon kikészítettem!
- Mi a megoldás? Mit akarsz tenni? – kérdeztem.
- Vágyakozol más fiúk után, és ez az én hibám… Eddig én nem… - kissé zavarban volt, és én is kezdtem rosszat sejteni. – Szóval, én nem akartam, mert nem hittem volna, hogy neked szükséged lehet rá… De akkor…
Nem értettem, ám nem is hagyott időt, hogy megértsem, mert megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, hogy nem tudom miért, de jól esett. Egyre inkább belemerült a dologba, és már a pólómmal babrált, mikor ráeszméltem, hogy miről beszélt…

***

Este tíz körül értem vissza a szobánkba, ahol csak Emma volt már ébren.
- Hol voltál? – kérdezte cseppet sem barátságosan.
- Öhm… A mai akcióm nem pont úgy sült el, ahogyan terveztem, és hát, szóval… James félreértette az érdeklődésemet a többi fiú iránt, és… Amikor azt hittem, hogy szakítani akar, kiderül, hogy ő inkább tovább akart lépni egy szinttel. 
- Jó ég! – kiáltotta, és mérgesen hozzám vágott egy párnát. – Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?! És egyáltalán, mi lesz, ha terhes leszel?!
- Harry. Ez lesz a neve! – nevettem, de rájöttem, hogy barátnőm nem igazán örvend vicces hangulatnak… Érzem, hogy megsértődött, így inkább lefeküdtem. Azt sem mondtam el Emmának, hogy Potter nem ágyba akart vinni, csak kicsit nyújtani akarta gyengéd csókjait…