|
2. David pórul jár, avagy ne kezdj ki Lilyvel!
Ruby 2011.05.27. 21:14
A vége felé az események is beindulnak Ma van december huszonnegyedike! Karácsony van! Annyira vártam már ezt a napot! Hiszen ma fogom átadni az ajándékaimat a szeretteimnek. Persze a családom nagy részének csak postán adhatom fel a csomagokat, viszont pár embert személyesen is megajándékozhatok. Szeretek ajándékot adni, mert vagy a boldog arcokat, vagy az örömkönnyekkel átitatott leveleket kapok viszonzásul.
Az a legtöbb emberrel ellentétben nem izgat, hogy én mit kapok, mert én mindennek örülök. Persze legjobban a nagyi pulcsijának, mert a szeretet melegít. Gyorsan fel kellene kelteni Kittyt, hogy aztán együtt meglepjük kedvenc bátyámat…
- Kitty, ébresztő! – ráztam meg barátnőmet gyengéden, mire felpattantak a szemei és vidám mosoly terült szét az arcán.
- Boldog Karácsonyt! – kiáltottuk egymás nyakába ugorva. Olyan kár, hogy a többi szobatársunk hazament a szünetre! Tavaly nagyon jól éreztük magunkat Szenteste, viszont akkor nélkülöznünk kellett Jamest és Fredet, szóval nagyon remélem, hogy ők ketten kipótolják a többi barátnőm hiányát.
Gyorsan magunkra kapkodtunk néhány meleg ruhát, felnyaláboltunk néhány boát, aztán átszaladtunk a hetedéves fiúk szobájába.
- Jellemző – suttogtam. – Alszanak…
- Felverjük őket, vagy csak kedvesen megsimogatjuk a hátukat? – kérdezte Kitty halkan, mire én megráztam a fejem, jelezve, hogy még békén hagyjuk őket.
Szerencse, hogy a szobában senki nem volt rajtuk kívül, így nem kellett attól tartanunk, hogy valakit megzavarunk. Gyorsan leszaladtunk a konyhába egy kis karácsonyi reggeliért és süteményért, amit a kedves manók szívesen fel is tálaltak nekünk. A két jól megrakodott tálcát felcipeltük a toronyba, onnét pedig a fiúk szobájába.
- Lily, a díszítést is most csináljuk meg?
- Nem – suttogtam. – Azzal várjuk meg őket is!
- Hogyan akarod felébreszteni a srácokat?
- Elkezdünk halkan énekelni, a végén pedig majd felkelnek rá…
- Remek ötlet!
- Akkor mehet?
- Kis karácsony, nagy karácsony! Kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, hadd egyem meg melegébe! Jaj, de szép a karácsonyfa! Ragyog rajta a sok gyertya. Itt egy szép könyv, ott egy labda. Jaj, de szép a karácsonyfa!
A dalunk végét a fiúk már nyitott szemmel hallgatták, mikor aztán befejeztük, még meg is tapsoltak.
- Boldog Karácsonyt! – kiáltottam, majd szépen James nyakába ugrottam.
- Nektek is! – mondták a fiúk kórusban, majd nekiláttunk reggelizni. Természetesen nem lent a Nagyteremben, hanem kedves rokonaim ágyán. Hamar elfogyott a sok jó falat, utána pedig nekiláttunk a karácsonyi hangulat megteremtésének. Kittyvel felszaladtunk a szobánkba, hogy a karácsonyfadíszeket előkotorjuk a ládáink aljából, na meg azért, hogy a srácok fel tudjanak öltözni. Ők ezután a karácsonyfát állították be a klubhelyiségbe, ugyanis megbeszéltük, hogy ott fogunk karácsonyozni, mert így több barátunkat hívhatjuk meg a bulira.
- Lily, hol van az angyalka? – kérdezte Fred. Válaszul felkaptam a szárnyas díszt és fejbe vágtam vele unokatestvéremet. – Aú! Ezt meg miért kaptam?
- Hagyjad! Ez nála a szeretet jele – nevetett Kitty, akire ezért néhány csillagszórót uszítottam.
- Lányok, én a világért se szeretnélek zavarni titeket… - kezdte James, de azt már nem tudtuk meg, hogy mit szeretett volna mondani.
- Szia, Lily! – köszönt rám David.
- Szia! Boldog Karácsonyt! – köszöntem vissza mosolyogva. Úgy gondoltam, hogy ha már úgyis karácsony van, akkor adok neki egy esélyt arra, hogy megússza kellemetlenségek nélkül. De csak egyetlen egy apró sansz…
- Neked is! Van kedved ma este feljönni a szobámba? Egyedül vagyok… - Ha-ha… Most játszotta el a szerencséjét!
- Persze! Miért is ne? A buli előtt majd felmegyek hozzád – jelentettem ki kegyesen. Kitty csak nézett rám tátott szájjal, de James már átlátott a szitán.
- Ejnye, az én kishúgom szerelmes? – kérdezte pajkosan, mire én gyorsan elvörösödtem, természetesen direkt.
- James! – szóltam rá, hogy élethűen játszhassam a szerepemet.
- Jól van, nem fecsegek…
David öntelten elkullogott, én pedig elismételtem a tervemet, ezúttal Kittynek is. Ugyanis kedves barátnőm teljesen kiakadt a hálószobai meghívásomon, ezért úgy határozott, hogy felhagy a jó kislány szerepével és rosszalkodik velünk.
- Rendben, de most foglalkozzunk a bulival! – kérte Fred, aki sikeresen feldíszítette a fa felsőbb ágait, majd a falakkal kezdett foglalatoskodni.
- Frednek igaza van! – helyeselt James. – Még sok tennivalónk van. Például meg kell szereznünk az engedélyt, hogy a többi ház tanulói is feljöhessenek hozzánk…
- James, te ezt hivatalossá akarod tenni? – hüledezett Kitty.
- Karácsony van, ennyit még az öreg McGalagony is megérdemel…
- Jó, de ki megy fel hozzá? – tettem fel a kérdést, amire azonnal meg is kaptam a jól megszokott választ Fredtől.
- Én! Na jó, James is jön…
- Hülye kérdésre hülye válasz, igaz? – nevettem. – De mi mit fogunk csinálni?
- Te körbekérdeztek mindenkit, aki rajta van a listán – jelentette ki James, majd előhúzta azt a listát, melyet Neville készített a Roxfortban karácsonyozókról.
***
Már majdnem mindenkit meghívtunk, aki a listán szerepelt, de sajnos még nem vagyunk kész. Pedig már leszakadnak a lábaim! Fáradt vagyok! És éhes! Meg…
- Lily, olyan nyűgös vagy, mint egy csecsemő! – pirított rám Kitty.
- Nem tehetek róla, hogy már a fél iskolát körbejártunk! – panaszkodtam. – Kik vannak még?
- Már csak Scorpius, Jane és Matt – olvasta fel a még ki nem pipált neveket barátnőm. Gyorsan átsétáltunk a kastély másik felébe, majd felmásztunk a pincébe, ahol Scorpiust és Jane-t találni véltük.
Szerencsére tényleg ott voltak, mert mikor beszóltunk nekik, hogy jöjjenek ki, kijöttek. Anya mesélte, hogy mikor ő idejárt, nem tudták, hol van a többi ház klubhelyisége, így nem tudták megkeresni egymást a különböző házban lévők. Talán ezért nem volt olyan jó a kapcsolatuk a más házbeliekkel. A két mardekáros megígérte, hogy eljön este, így mi el is indulhattunk a Hugrabug nappalija felé, ahol reményeink szerint Matt leledzik.
- Lily, szerinted a fiúk megszerzik azt az engedélyt?
- Persze, hogy meg! Ha nekik nem sikerül, akkor senkinek!
- Ezt meg miből gondolod? – érdeklődött Kitty, miközben kihívta Mattet.
- Csak abból – Szia Matt! –, hogy McGalagony hiába szidja őket agyba-főbe, attól még ők a kedvencei…
- Gondolod? – kérdezte Kitty, miután kipipálta Matthew Cutler nevét.
- Nem gondolom. Biztos vagyok benne!
- Akkor inkább magyarázd el, hogy pontosan mikor is kell nekem belépnem az esti akcióba! – vigyorodott el Kitty. Azt hiszem, hogy újabban rossz hatással vagyok rá… De az is lehet, hogy mindig is rontottam őt, csak most ütött ki rajta. Soha nem lehet tudni...
***
Este hat óra van, a buli fél nyolckor kezdődik, David pedig éppen most érkezett meg, hogy elszállítson az ő kis fészkébe. Elköszöntem Kittytől, mondván, hogy kicsit beszélgetek a sráccal. Ebből persze kiolvasta, hogy pontosan negyed óra múlva kezdődik a nagy attrakció.
- Lily, te nagyon csinos vagy ma este! – kezdett el bókolni David.
- Köszönöm. – Ismét bevetettem a műpirulásomat, majd lehuppantam egy szabad ágyra.
- Mondd csak, van mostanság barátod?
- Nem, momentán szingli vagyok – nézegettem a körmeimet. Bekapta a csalit, mert ravaszkás fény csillant meg a szemében. Na, azt lesheted!
- És van olyan, aki bejön?
- Tudod, hogy megy ez… Az embernek kinézet alapján rengeteg ember tetszhet – feleltem neki foghegyről. Azt hiszem, ez a kicsit flegma, körömnézegetős modor meghozta hatását. Ha nem utálnék ilyen kis ribanc lenni, akkor akár minden nap bevethetném ezt a stílust. Könnyebben fognék pasikat… Bár, volt nekem valaha pasi hiányom? Mindig volt kéznél, csak egy se volt tökéletes.
- Itt, a Griffendélben van olyan, akit szívesen megismernél közelebbről? – Na, ez a közelség éppen elég belőled! Még sok is… Hol vannak már a többiek? Ez még a végén letaperol! Nem kellene ennyire közel jönnöd hozzám, ugye tudod? Nem fogsz jól járni, azt garantálom! Ha nem jönnek Jamesék, akkor kénytelen leszek verekedni, mint a muglik.
- Igazából… - Jó ég! Ez a nyakamat lehelgeti! Rendben, még kap tíz másodpercet, aztán már nem időt, hanem egy jó nagy rúgást kap! Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három… Nyílik az ajtó, de nem jön be senki. Erre vártam! Még jó, hogy David nem vette észre a dolgot. Becsukódott az ajtó. Ez volt a jel. Gyorsan a szemébe kell néznem… Így! Hm… A szemei nem csúnyák, csak az a mohó tűz nem kellene bele.
A szerelem vár, te vagy az, kire e lány várt!
Csak csukd be két szemed, a látás árt!
Nem is tudtam, hogy a bátyámnak ilyen szép hangja van… A dal nagyon szép, csak ne lenne ilyen közel hozzám ez a szatír! De a szemét már becsukta. Ennyi haszna már volt a dolognak. Csak most még folytassátok! Ez az, gyerünk!
Elvarázsol ez az este, az ő tökéletes teste,
Érezd a mámort, szeressed Ámort!
Hi-hi, ez meg Fred hangja. Most komolyan, hogy lehet az én családomban mindenkinek olyan jó hangja? Bizonyára a nagyi tehet róla, mert egyrészt ő a közös rokonunk, másrészt apának botfüle van… Nem baj, elég híres így is! Ez a romantikus aláfestő zene nem rossz… És David is egészen elkábult tőle.
A szerelem vár, te vagy az, kit vártam én!
Csókolj meg hát! Légy az enyém!
Kitty… Látszik, hogy ő írta a szöveget. De a hangját is felismerem, rengetegszer énekelgettünk már együtt. Kicsit bizarr az egész, de a hatása meg volt. David lassan közelítet hozzám, én pedig tudtom, hogy itt az idő. Elkaptam a felém hajított pitét és az arcom elé tartottam. Ez a sütemény azért volt különleges, mert egy arc volt ráragasztva, így első csókra olyan volt, mintha én magam álltam volna le smárolni ezzel a közönséges pernahajderrel. De mikor már a nyelve is benn volt…
- Ááá! – visított David. – Ez szar!
- Most megsértettél! – dugtam a hátam mögé a bábut.
- Nem, nem a csókra mondtam, hanem arra, ami a szádban volt! Szar! Szar van a szádban!
- Ennyire még soha nem bántottak meg! – szipogtam. – El is megyek! És nesze! Tartsd meg a pitédet! – Azzal a fejéhez vágtam az immár arctalan süteményt, majd leszaladtam a klubhelyiségbe. James és Fred pedig fel, hogy elintézzék Davidet.
- Ez a srác nagyon gyorsan végezni akart veled! – csóválta meg a fejét Kitty, aki már lenn ült a fa alatt.
- Nekem mondod? Azt hittem, elkéstek…
- Volt egy kis gubanc. A fiúk összevesztek, hogy melyikük melyik részletet énekli…
- Miért? Melyiket akarták mindketten? – érdeklődtem.
- Azt, amit én énekeltem – vigyorgott James, ugyanis éppen ekkor bukkant fel a láthatáron.
- A másik kicsit erotikus volt... – tette hozzá Fred.
- Írjatok jobbat! – csattant fel Kitty. – Így legalább sikerült elkábítanunk azt a pipogya disznót!
- Hogy-hogy ilyen hamar lerendeztétek? – érdeklődtem bátyámra nézve.
- Csak leszidtuk, mert már így is az anyukáját hívta – csóválta meg a fejét James.
- Miért? – kerekedett el mindkét szemem.
- Azért, mert megfájdult a pocikája attól a finom pitétől, amit voltál olyan kedves, és a képébe vágtál – vonta meg a vállát Fred és közben igyekezett fapofával beszélni. Sajnálom őt, mert hiába próbál nem vigyorogni, az neki soha nem jön össze.
- Komolyan mondom, ha én pasi lennék, nem kezdenék veled, Lily! – mondta James.
- James, drágám, te pasi vagy! – nézett rá Kitty nevetve.
- Jó, hogy észreveszed…
- Akkor meg miért mondod?!
- Nem úgy értettem!
- Akkor hogy?
- Lily, azt hiszem, most már Albus helyett Jamesszel kellene összeboronálnod a barátnődet – nevetett Fred, mire én felvilágosítottam, hogy előbb fogja ő megcsókolni McGalagony professzort, minthogy a családból bárkivel is össze tudjam hozni Kittyt.
- Állom – vigyorgott Fred. – Ha összejön valakivel a családból év végéig, akkor szájon csókolom kedvenc igazgatónőmet, de ha nem, akkor te csókolod meg Davidet. Közben én kiválasztok neked egy srácot, akit el kell veszítened tíz nap alatt… Ha sikerül, akkor én magam hozom össze Kittyt Jamesszel, ha nem sikerül, akkor le kell smárolnod Fricset!
- Csak azt ne mondd, hogy megtaláltad Kitty füzetét!
- Akarod, hogy lesmároljam a professzort, vagy sem?
- Akarom!
- Akkor kezet rá! – Kezet fogtunk.
Azt hiszem, ennek a két fogadásnak három kimenetele lehet. Egy: totálisan megnyerem mindkettőt, és látom smárolni Fredet McGalagonnyal, ráadásul Kittyt is összehozza valakivel. Kettő: vagy látom smárolni Fredet McGalagonnyal és én magam csókolom meg Fricset, vagy megcsókolom Davidet és Kitty összejön Albusszal vagy Jamesszel. Három: mindent elvesztek, vagyis adnom kell egy-egy ajándék csókot Davidnek és Fricsnek…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
