Vámpír lettem

Jane Volturinak hívnak. Ikertestvéremmel Aleccel egy kis városban laktunk. Árvaházban éltünk, mivel szüleink eljhagytak minket és az árvaház ajtaja elé voltak képesek lerakni egy kis pénzzel.

Kiskoromban akik először megláttam, mind azt hitték, hogy tündéri kislány vagyok. Szőke haj, kék szemek. Én is szívesen barátkoztam.

Volt egy lány, Sarah White. Ő volt a legjobb barátnőm, egészen addig míg rá nem jött, hogy miféle bajokat tudok okozni. Nagyon pici korunkban már barátnők voltunk az árvaházban. Egymáshoz nem nagyon értünk, de nagyon jókat játszottunk. Egyik nap mikor rongybabáinkkal játszottunk véletlenül összeért a kezünk és elkezdett sírni. Vígasztaltam és kérdezgettem, hogy miért sír. Amikor azt mondta előugrott a legroszabb emléke.

Miután abbahagyta továbbjátszottunk, de egy kicsit tartózkodott tőlem. Egyre nagyobbak lettünk, még mindig barátnők, volt párszor olyan, hogy hozzáértem és mindig előugrottak a legrsozabb emlékei.

Hat évesek voltunk, szülinapján boldogan ölaltem meg, amikor teljesen elfehéredett és a kíntól a földre rogyot. Nagyon szenvedett. Később kikiáltotta za egész árvaházban, hogy én mindig csak kínozni tudom, ha hozzáérek.

Azóta utál az összes gyerek. Magamban maradtam.

Alec mindig is elvolt egyedül, de én szerettem a társaságot. Az a hat év barátnő nélkül kész nyomorúság volt. Aleccel persze tudtam beszélgetni, mert ő megértett, de mégsem lány volt. Nem mondhattam el neki mindent.

Egyik nap amikor egyedül üldögéltem egy kis dombon az árvaház melletti területen, egyszer csak hallottam, hogy valaki mozog a fűben. Figyeltem nagyon, amikor hirtelen megfogtak és elszáguldottak velem.

Aro volt az. Egy elhagyatott házba vitt, ahol testvérem feküdt és szenvedett.

Odahajoltam hozzá és könnyezve mondogattam, hogy maradjon élve. Persze Aro csak mosolygott és megmondta, hogy sokkal jobb életünk lesz, de ahhoz csatlakoznunk kell hozzá. Megmondta nekem, hogy Alec csatlakozott hozzá, már csak az én válaszomra vár. Én persze rögtön igent mondtam. Egy sokkal jobb élet!

Abban a pillanatban ahogy kimondtam az igent megharapta a kezem és iszonyatosan elkezdtem szenvdeni. A legroszabb napjaim voltak azok. Több napig égett a testem. Úgy éreztem, bármelyik pillanatban meghalhatok.  Mikor már úgy éreztem, hogy mindjárt fellángolok, kezdett eltűnni az egész égés a testemből. Arra ébredtem, hogy iszonyúan éhes vagyok. Méghozzá nem is igazi ételre! Hanem vérre!

-          Isten hozott a vámpírok világában! – üdvözölt Aro