Esme Cullen

Név: Esme Anne Platt Evenson Cullen

Szül. idő: 1895

Vámpírrá vált: 1921, 26 éves korában

Átváltoztatta: Carlisle Cullen

Születési helye: Columbus, Ohio állam

Haja színe: Karamellbarna

Szeme színe: Barna (emberként), arany/fekete (vámpírként)

Magassága: 167cm

Megjelenése: Arca szív alakú. Alacsony, karcsú, de nőies

Különleges képességei: Nem rendelkezik természetfeletti képességekkel.

Végzettsége/Foglalkozása: Diplomás építész és művészettörténész, ezen kívül fényképészetet is tanult.

Hobbija: Szeret régi házakat felújítani.

Járművei: Nincsen. Ha szüksége van autóra, kölcsönkér egyet.

Családi állapota/Kapcsolata más vámpírokkal: Átalakulása előtt Charles Evenson felesége volt. Született egy fia, aki nem sokkal világrajövetele után meghalt. Jelenleg Carlisle a férje, és gyermekeként tekint Edward Cullenre, Rosalie Hale-re, Emmett Cullenre, Alice Cullenre és Jasper Hale-re. Bella Cullent a menyének tekinti, Renesmee Cullent pedig az unokájának.

Élettörténete: Esme Anne Platt egy Columbus melletti farmon nőtt fel, Ohio államban. Boldog gyermekéveit, nehéz kamaszkor követte: keservesen tudott csak alkalmazkodni azokhoz az elvárásokhoz, melyeket a kor a tiszteletre méltó fiatal hölgyekkel szemben állított. 1911-ben Esme a lábát törte fáramászás közben. A család orvosa éppen távol volt, így végül Dr. Carlisle Cullen rendelőjében kötött ki. Bár ezt akkoriban senki nem említette, a találkozás Carlisle-lal igen nagy hatással volt rá. Az orvos nagyon más volt, mint akikkel addig élete során találkozott - olyan őszinte törődéssel és érdeklődéssel fordult felé, hogy Esme annak ellenére felejtette el soha, hogy Carlisle nem sokkal később elköltözött. Esme barátnői akkoriban kezdtek férjhez menni és hamarosan ő maradt az egyetlen, akinek nem kötötték be a fejét. Ő is szeretett volna szerelembe esni, csak hogy nem volt olyan férfi a láthatáron, aki felért volna az emlékezetében őrizgetett Carlisle-lal.

Megpróbálta rávenni az apját, hogy engedje el nyugatra tanítónőnek, de ő úgy gondolta, nem való, hogy egy fiatal hölgy egyedül éljen a vad nyugaton. Ehelyett inkább rávette Esmét, hogy menjen hozzá az egyikbarátja fiához, aki határozottan érdeklődött a lány után. Bár Esme tökéletesen közömbös volt a nálánál jó pár évvel idősebb Charles Evenson iránt - akinek különben remek kilátása voltak -, nem akart ellentmondani apjának ezért beleegyezett az esküvőbe. A lány hamar rájött, hogy hatalmas hiba volt hozzámenni Charles Evenson-hez.

A férfi egészen máshogy viselkedett a négy fal között, mint társasában: rendszeresen megverte Esmét. Szülei, ahelyett, hogy visszafogadták volna magukhoz, azt tanácsolták lányuknak, hogy viselkedjen "jó feleség" módjára, és hallgasson. Óriási megkönnyebbülést jelentett, mikor Charles bevonult, és elment a háborúba. Igazi rémálom volt viszont, mikor 1919-ben sértetlenül hazatért. Nem sokkal a háború befejezése után, Esme teherbe eset. Mivel semmiképpen sem akarta, hogy Charles-nak bármi köze legyen a gyerekhez, elszánta magát a szökésre. Elmenekült otthonról, és az egyik unoka testvérénél húzta meg magát Milwaukeeban, Wisconsin államban. Amikor férje rájött, hol bújkál, Ashlandbe ment tovább, ahol háborús özvegynek adta ki magát, és régi álmát valóra váltva tanítónőként kezdett dolgozni. Esme elkezdte felépíteni új életét, önmaga születendő gyermeke számára. Jobban szerette a hasában növekedő magzatot, mint saját magát. mikor aztán születése után két nappal, a kisfiút elvitte a tüdőgyulladás, Esme úgy érezte, minden elveszett. Felmászott a város határában magasodó sziklára, és a mélybe vetette magát. Rettenetes fájdalmai voltak, amikor magához tért. Aztán megpillantotta Carlisle-t, és nem tudta eldönteni, a mennyben van-e, vagy a pokolban. Miután véget ért az átalakulás folyamata, Carlisle elmagyarázta neki, hogy kénytelen volt vámpírrá változtatni, máskülönben biztosan meghalt volna. Esme sokkal jobban fogadta a hírt, mint ahogy azt Carlisle várta. Bár az átállás az új életmódra nem volt teljesen zökkenőmentes - voltak pillanatok amikor Esme nem tudott ellenállni az ember vér csábításának-, a lány boldog volt, hogy azzal a férfival lehet, akit oly régóta bálványozott. Kamaszkori rajongása könnyen és gyorsan alakult át érett, őszinte szerelemmé. Nem sokkal ezután összeházasodtak, Esme pedig - aki mint végig megőrizte magában az anyai ösztönöket- szinte önkéntelenül öltötte magára Edward anyjának szerepét.

Emlékezetes idézetek: "Hát tényleg, sok szempontból a gyermekeimnek tekintem őket. Soha nem tudtam egészen elfojtani anyai ösztöneimet. Edward nem mondta, hogy volt egy gyermekem, aki meghalt?" Alkonyat, 17. fejezet

"Olyan sokáig volt magányos farkas... Fájt látni, hogy egyedül van."Alkonyat, 17. fejezet

".... én inkább bíráskodom és ügyelek, hogy tisztességesen játszanak."Alkonyat, 17. fejezet

"Soha nem hagynánk, hogy bajod essék, drágám!"Hajnalhasadás 4. fejezet

Stephenie Meyer: Azért úgy váltak vámpírrá, ahogyan, mert nagyon határozott véleményem van a szabad akaratról. Akármilyen helyzetben is vagyunk. Az én szereplőim helyében a legtöbb ember a rossz utat választotta volna, ők viszont másképpen döntöttek. Ez a kérdés mindig is fontos volt számomra.